Sürgető megérteni mélységeiben és az elme minden területén, hogy valójában mi is a halál önmagában; valójában csak így válhat igazán érthetővé átfogó módon, hogy mi a halhatatlanság.
Látni egy szerettünk testét, amint koporsóba helyezik, még nem jelenti azt, hogy meg is értettük a halál misztériumát.
Az Igazság a pillanatról pillanatra megnyilvánuló ismeretlen. A halállal kapcsolatos igazság sem képezhet kivételt ez alól.
Ahogyan az meglehetősen természetes, az Én mindig törekszik az élet bebiztosítására, valamiféle kiegészítő garanciára, vagy hatalomra, mely azért felel, hogy jó pozíciót és hallhatatlanságot biztosítson számunkra a rémisztő síron túl.
Az „önmagam” nem vágyakozik a halálra. Az Én folytatni akarja. Az Énnek hatalmas a halálfélelme.
Az Igazság nem hit vagy kétkedés kérdése. Az Igazságnak semmi köze a hiszékenységhez vagy a szkepticizmushoz. Az Igazság nem ötletek, teóriák, vélemények, fogalmak, előzetes elképzelések, feltételezések, előítéletek, állítások, alkudozások függvénye. A halál misztériumával kapcsolatos igazság sem képez kivételt ez alól.
A halál misztériumával kapcsolatos igazság kizárólag közvetlen megtapasztalás útján ismerhető meg.
Lehetetlenség a halál igazi tapasztalatáról beszélni annak, aki azt nem ismeri.
Egy költő csodás szerelmes költeményekkel teli könyveket írhat, de lehetetlenség a szeretet igazságát elmondani annak, aki azt soha nem tapasztalta meg. Hasonló módon mondhatjuk, hogy lehetetlenség a halállal kapcsolatos igazságot elmondani annak, aki azt nem tapasztalta meg.
Aki tudni szándékozik a halállal kapcsolatos igazságot, annak vizsgálódnia kell és megtapasztalásokat kell gyűjtenie, szükségszerűen kutatnia kell; csak így fedezhetjük fel a halál mély jelentőségét.
Hosszú évek megfigyelésének és tapasztalatának köszönhetően érthettük meg azt, hogy az embereket valójában nem érdekli a halál mély jelentőségének valódi megértése; az egyetlen dolog, ami az embereket érdekli, hogy folytassák odaát, és ez minden.
Sokan az anyagi javak, a presztízs által, a családban, a hitekben, az ötletekben, a gyermekekben akarnak tovább élni, majd később megértik, hogy mennyire hiábavaló, elmúló, tovatűnő, bizonytalan a pszichológiai folytonosság bármely fajtája, és garanciák nélkül bizonytalanság lesz úrrá rajtuk, majd megijednek, megrettennek és végtelen rémület hatalmasodik el rajtuk.
A szerencsétlen emberek nem akarják megérteni, hogy minden, ami folytatja útját, az az időben egy spirális úton lefelé halad.
A szerencsétlen emberek nem akarják megérteni, hogy minden, ami folytatja útját, az hanyatlik az idővel.
A szerencsétlen emberek nem akarják megérteni, hogy minden, ami folytatja útját, az mechanikussá, rutinszerűvé, unalmassá válik.
Sürgető, szükséges és elengedhetetlen, hogy tudatossá váljunk a halál mély jelentőségével kapcsolatban; csak így tűnik el a lét elmúlásával kapcsolatos félelem.
Alaposan tanulmányozva az emberiséget igazolhatjuk, hogy az elme mindig az ismert dolgokba palackozva él és ezért azt akarja, hogy az ami tudott, folytassa létezését a síron túl is.
Az ismeretbe palackozott elme soha nem képes megtapasztalni az ismeretlent, az Igazságot, a Valóságot.
Csak a helyes meditációban, az idő palackjának feltörésével tapasztalhatjuk meg az Örökkévalót, az Időtlent, a Valóságot.
Akik az élet utáni folytatásra vágynak, félik a halált, és hiedelmeik, illetve teóriáik csupán narkotikumként szolgálnak számukra.
Önmagában a halálban nincs semmi rémisztő, az valami csodaszép, fenséges, szavakkal le nem írható dolog; de az ismeretbe bepalackozott elme nem tesz mást, mint bűnös köreit rója a hiszékenység és a szkepticizmus között.
Amikor teljes mértékben, mélységeiben és egészében is tudatára ébredünk a halál értelmének, akkor fedezzük fel saját közvetlen megtapasztalásunkon keresztül azt, hogy az élet és a halál egy átfogó és teljes egységet alkot.
A halál az élet letéteményese. A halál paripájának patanyomai alakítják az élet útját.
Az élet meghatározott és meghatározó energia. Születéstől a halálig különböző típusú energiák áramlanak az emberi szervezeten belül.
A halál sugara az egyetlen energia, aminek az emberi szervezet nem tud ellenállni. Ez a sugár egy rendkívül magas elektromos feszültséggel bír. Az emberi szervezet nem tud elviselni egy ilyen feszültséget.
Ahogyan egy villám szét tud hasítani egy fát, úgy áramlik végig a halál sugara is az emberi szervezeten és elkerülhetetlenül elpusztítja azt.
A halál sugara összeköti a születés és a halál jelenségét.
A halál sugara létrehoz egy nagyon bensőséges elektromos feszültséget, és egy kulcshangot, amelynek egy meghatározott ereje van ahhoz, hogy géneket egyesítsen a megtermékenyített petesejtben.
A halál sugara alapvető elemeire bontja le az emberi szervezetet.
Az Egó, az energetikai Én azonban sajnálatos módon tovább folytatja létezését a leszármazottainkban.
A halállal kapcsolatos igazság, illetve a halál és a fogantatás közötti időszak olyasvalami, ami nem tartozik az időhöz és csak a meditáció tudományán keresztül tapasztalhatjuk meg.
Iskolák, középiskolák és egyetemek tanárainak meg kell tanítaniuk diákjaikat az ösvényt járni, mely a Valóság, az Igazság megtapasztalásához vezet.
Alapvető nevelés, XXIX. fejezet, Megérteni a halált.
Samael Aun Weor
