Kedves olvasók!
Nagy örömmel küldöm el Önöknek a jelen metszetet, amelynek azt a gnosztikus címet adjuk…
…AZ ÁLLATI ÉN ELLENTMONDÁSAI…
Ennek a csodálatos metszetnek a tanulmányozásához mindenekelőtt azt kell mondanunk, hogy 1575-1618 között készült, és a Rijksmuseumban található, Amszterdam városában ─ Hollandiában ─.
Ez a metszet egy szörnyet ábrázol, amelynek négy lába, négy karja és öt feje van. Mindegyik fej egy emberi aberrációt jelképez. Kezében szintén gonosz jellegzetességeket hordoz.
Egy ideig ezt a metszetet a kálvinisták egy Jacobus Arminius nevű személy támadására használták, aki vallási csoportokat hozott létre Kálvin és a tanítása ellen. Az arminianizmus a 17. század körül született meg Németalföldön a kálvinizmusra adott reakcióként.
Ámde a Gnózis révén mélyebbre hatolhatunk, és arra összpontosíthatunk, amit az ÉN TÖBBSZÖRÖSSÉGÉNEK nevezünk, amely egy szörnyetegként teljes egyensúlytalanságot teremt a pszichénkben, és ellentmond a vallások magasztos parancsainak.
Először is magára a szörnyre kell összpontosítanunk, amely a mellkasán a WARMINIAEN szót viseli. Ez a szó az arminianizmus tanának megcsúfolása.
Most ennek a szörnyetegnek az öt fejét elemezve először azt figyeljük meg, amelyik emberi megjelenésű, és amely maszkot visel a hátoldalán. Egy ilyen maszk annak a személyiségnek a szimbóluma, amelyet minden létezésünkben megalkotunk. Hasonlóképpen el kell mondanunk, hogy ezt a fejet a FRAUS szó kíséri, rámutatván, hogy milyen csalók vagyunk a Szoláris Hierarchiák előtt. Ennek a fejnek a másik része közvetlenül egy másik fejre néz, amely állatias formájú, és amelyet a latin SEDITIO szó kísér, amelyet „felkelés„-nek vagy „lázadás„-nak kell fordítani; ez a fej talán a folyamatos lázadásra mutat, amely az elménket az antitézisek harcában tartja.
Ezután láthatjuk, hogy van egy másik emberszabású fej, amely olyan szöveget vagy könyvet olvas, amelyet a szörny az egyik karjával tart. Ezen fej fölött egy másik latin szót találunk, ebben az esetben az OPINIO szót mondja nekünk, egy olyan szót, amelyet „véleménynek” vagy „véleményeknek” kell fordítanunk. Állati elménknek éppen ez a feladata, mindig megerősíti azokat a véleményeket, amelyeknek később önmaga mond ellent más véleményekkel.
A szörny törzsének másik oldalán először egy disznóra emlékeztető fejet találunk. Ezt a fejet a latin ATEÓTHS szó kíséri, ami ateizmust jelent. Mindannyian, akik szeretjük a Gnózist, nagyon jól tudjuk, hogy az ateizmus a kalkiánus személyiségekre jellemző, tele vannak fogalmakkal és előítéletekkel, amelyekből táplálkoznak, ez az ateizmus olyan, mint egy disznó, amely istenkáromlással és mindannak a tagadásával táplálkozik, aminek isteniség szaga van.
Az ateizmust szimbolizáló fej alatt egy másik fejet látunk, amely szintén egyfajta emberi kinézettel rendelkezik. Ezt a fejet két kisebb kar és a szörnyeteg harmadik karja kíséri, és ezekkel a végtagokkal erősen megragad egy zsák pénzt. Ezt a másik fejet kísérő szó az AVARITIA, amelyet „kapzsiságnak” kell fordítani. Ez azt mutatja, hogy sajnos a földi humanoidok az életüket az anyagi gazdagság, javak felkutatására és az értékes dolgok felhalmozására használják fel. Ilyen a kapzsiság, kedves olvasó.
Nos rendben, amikor leírjuk a szörnyeteget és az ő öltözékét, egy kendő hívja fel figyelmünket, amely a szörnyeteg nemi szervénél egy csomót alkot. Ezen a szöveten két latin szó jelenik meg, nevezetesen: VELAMEN NEQUITIAE, fordítása: „a romlottság fátyla„. Ahogy a Gnózis hangsúlyozza számunkra, az Én mindig jelen van szerves gépezetünk öt központjában, és különösen a szexuális központban, amely a paráznaság vagy romlottság aberrált bűne által vámpirizálja a szexualitásunkat.
A szörnyeteg egyik kezében láthatjuk, hogy egy tőrrel átszúrt szívet tart. A metszetnek ezt a részét a latin INVIDIA szó kíséri. Az irigység, türelmes olvasó, mindig jelen van sok hűségárulás mélyén, ezért generál mindenféle konfliktust az emberi tömegek között. Minden transzcendentális eszményt az irigység pusztít el, amikor a tettek mezejére lép.
Ha megnézzük a szörny második jobb karját, láthatjuk, hogy a kezében egy kardot tart. Ezen kardot a latin BELLUM szó kíséri, fordítása: „háború”. Mindezek a borzasztó jellemzők azok, amelyek a történelem során a végtelennek tűnő háborúkat okozzák társadalmainkban. Emiatt ez a metszet alul egy babérágat mutat be, amelyet az ÉN szörnyetege eltapos. Általában minden háború egoista eredetű, még akkor is, ha azokat a demokráciák helyreállításaként vagy az emberi entitás felszabadításaként mutatják be. Ez a nagy hazugság, amely mindenféle háborúban rejtőzik.
Ugyanígy, és nagyon sajnálatosan, megjelenik egy kard, az igazságosság kardja, ketté törve. Más szóval, azt mondják nekünk, hogy az igazságosság a pszichológiai aggregátumaink ténykedése által eltörik, megsemmisül, darabokra szakad. Ez az oka a világunkban uralkodó rendetlenségnek. A méltányosság ezen széttört szimbóluma mellett a latin IUSTICIA szó áll, amelyet „igazságosságként” kell értelmezni.
És végül látunk egy gyermeket, akit szintén eltapos a szörnyeteg. Ez a gyermek a mi Esszenciánkat, az elveszett ártatlanságunkat jelképezi, ezért ezen gyermek mellé a latin INNOCENTIA szó társul, amely az ártatlanság fent említett erényére utal. Így hát, kedves barátaim, lelkileg és szellemileg torzak vagyunk, és ebből a nyomorúságos állapotból csak Tudatunk mélyreható forradalmával tudunk kilépni, ahogyan azt a kortárs samaeli Gnoszticizmus hangsúlyozza nekünk.
Bármilyen hihetetlennek is tűnik számunkra, azt kell mondanunk, hogy a belső világokban, pontosabban a természet infradimenzióiban – a vallások avernuszában, poklaiban, tartaruszában vagy az avicsiban – megtalálhatók az elveszett lelkek, amelyek ezen állatias jellegű szörnyű torzulásaikkal involúcióban vannak.
Alul, immár a metszeten kívül ezt a latin kifejezést találjuk:
«Obfirmatvs vbi stvdia in contraria menteis error agit monstrvm hoc exitiale parit».
Fordítás: „Amikor a megerősödött hiba ellenséges erőfeszítésekre készteti az elméket, állítsd meg ezt a végzetes szörnyeteget”.
Hozzáadok néhány utolsó mondatot, hogy elgondolkodhassatok rajta:
„Az emberek nem elég óvatosak ahhoz, hogy megóvják magukat attól, amit el kellene kerülniük.”
Horaciusz
„Az óvatlanság mindig megelőzi a szerencsétlenséget.”
Appianosz
„Minden gyermek, amikor megszületik, azt az üzenetet hozza nekünk, hogy Isten nem veszítette el a reményt az emberekben.”
Rabindranáth Tagore
„Semmi sem olyan szörnyű, mint az ártatlanság elvesztésének szerencsétlensége.”
Chateaubriand
„A boldogság nagy titka az ártatlanság.”
Phocylidész
DEI GRATIA.
─”Isten kegyelméből”─.
KWEN KHAN KHU
