Kedves olvasók!
Ezt a gyönyörű metszetet küldöm önöknek, amely egy mű címlapján szerepel, amelynek címe…
…A TERMÉSZET SZÁMMISZTIKÁJA
Először is, mondjuk el, hogy ez a metszet Karl Von Eckartshausen munkája, aki 1752 és 1803 között élt. A szerző termékeny német író, misztikus, filozófus és teozófus volt. Nagy hatással volt az okkultizmusra Németországban, Angliában és Franciaországban. Legismertebb művei közé tartoznak: Isten a legtisztább szeretet ─ Gott ist die reinte liebe,1790 ─ és A felhő a szentély felett ─ Die wolke über dem heiligtum,1802 ─, amely mű magas rangot kapott az Arany Hajnal ─ „Golden Dawn” ─ hermetikus rendben.
Úgy tűnik, hogy Eckartshausen kapcsolatban állt az Adam Weishaupt által alapított Illuminátus renddel is, amelyhez egykor csatlakozott, de röviddel azután visszavonta tagságát, hogy felfedezte, hogy ez a rend csak az emberi értelem révén ismeri el a megvilágosodást.
A Gnózis révén ma már tudjuk, hogy az Arany Hajnal rendje oltalmazta Aleister Crowley fekete mágust; ugyanakkor szerzőnk, Eckartshausen nem azokban az időkben élt.
Ahogy belépünk ezen metszet leírásába, amit először megfigyelünk, az egy nap, amely a téren keresztül küldi sugarait, fénykategóriát alkotva és amelyek 1-től 10-ig vannak felosztva és számozva. Ezek a sugarak, türelmes olvasó, a Kabbala Tíz Szefirotjára utalnak, amelyek rendezett módon alkotják a kozmoszokat. Meg kell érteni, hogy a nap, amelyre utalunk, a Szent Abszolút Nap.
Ezután ennek a metszetnek a jobb oldalán találunk egy lényt, akiről nem tudjuk, hogy férfi vagy nő, de azt tudjuk, hogy a Gnózis Demiurguszait, vagyis a teremtés különböző királyságaiban a teremtés rektoraiként működő isteni hierarchiákat jelképezi. Ezért látjuk, hogy a napsugarakat ebbe vagy abba az irányba tereli. Ugyanígy ennek a szoláris hierarchiának az egyik kezében egy körző van, és ezzel egy csecsemőt vagy gyermeket mér meg, aki a kozmikus színpadra telepített emberi lelkekként szolgál, amely lelkeket a szent egyének vagy Elohimok utasításai fognak irányítani.
A napsugarak felosztását követően, alul egy félgömböt látunk, amely a mi világunkat mutatja, azt a helyet, ahol a kristályosodott háromdimenziós élet megjelenése megtörténik.
Majd ezt a metszetet követő, német szavakkal teli oldalon az állati királyság teremtményeit látjuk, a legalacsonyabb rendűtől ─ sertés ─ a legfejlettebbig ─ mint a ló ─, majd egy olyan lényt, amely úgy néz ki, mintha az állat és az ember keveréke lenne, mintha azt mondaná, hogy az élet megnyilvánulásának isteni terve már folyamatban van.
Ennek a másik képnek a hátterében egy szivárványt látunk, mint az emberi és az isteni szövetség szimbólumát.
Van egy latin mondat, amely így hangzik: Bruta non numerant, és amelyet úgy kell fordítani, hogy „A buta dolgok nem kifizetődőek”, ami azt jelenti, hogy ami nem éri el a LÉNY objektív okát, az nem fog értékes gyümölcsöt teremni.
Küldök önöknek, kedves olvasók, néhány mondatot, amelyekre úgy gondolom, hogy érdemes odafigyelnünk:
„A bölcsesség nem más, mint a boldogság tudománya”.
Diderot
„A tanítás büszke arra, hogy tud dolgokat; a bölcsesség alázatos, mert nem tud többet”.
Cowper
„Ha fiatalon nem ültetjük el a bölcsesség fáját, öregkorunkban nem kölcsönözhet árnyékot”.
Lord Chesterfield
„Gondolkodni és cselekedni, cselekedni és gondolkodni, ez minden bölcsesség összessége”.
Goethe
„A bölcs ember emlékszik a múltra, élvezi a jelent és előre látja a jövőt.”
Szokratész
FINIS CORONAT OPUS.
─”A vég megkoronázza a művet”─.
KWEN KHAN KHU
Nemzetközi Koordinátor
