Az elhivatott egy olyan helyen, ahol semmi sem zavarhatja meg, hagyja, hogy izmai teljesen ellazuljanak. Aprólékosan meg fogja figyelni a pszichéjét, és azon igyekszik, hogy eltűnjenek azok a gondolat-madarak, amelyek szüntelenül röpködnek.
A tanulónak semmiképpen sem szabad elfelejtenie, hogy milyen könnyű azonosulni az elmével. Az egoista gondolatokra mereven nézni annyit jelent, mint halálosan elesni az erős tekintete, a Medúza kővé dermesztő tekintete előtt.
Amikor az elhivatott úgy érzi, hogy készen áll, elkezd egy koan-gyakorlatot. Fel kell tennie saját elméjének a következő kérdést: „Ha minden dolog az egységre redukálódik, akkor mire redukálódik az egység?”
A tanítványnak rögzítenie kell ezt a kérdést, és nem szabad engednie, hogy az elme elmeneküljön, kitérjen, elterelje a figyelmét, stb.
Az arra fog törekedni, hogy érvényesítse hitvány kritériumait, aljas akaratát: a Bestia hatalmát… Ha hagyja, hogy ő tartsa a gyeplőt, a kudarc biztosított.
A tanuló szüntelenül a saját elméjének szegezi ezt a kérdést, válaszadásra kényszerítve azt.
Ha sikerül kifárasztania, akkor az elhivatott győzedelmeskedni fog, és képes lesz megtapasztalni azt, ami messze túl van az elmén, azt, ami a Valóság…
Samael Aun Weor
A keveseknek, „Szunjáta” fejezet
Megnyugtatni az elmét egy koán segítségével
