Bölcsen élni azt jelenti, hogy helyesen párosítsuk a belső állapotokat a külső történésekkel…
Minden bölcsen megélt esemény megkívánja a neki megfelelő sajátos belső állapotot…
Sajnos, amikor az emberek visszaidézik az életüket, azt hiszik, hogy az élet, önmagában, kizárólag külső eseményekből tevődik össze…
Szegény emberek! Úgy gondolják, ha egy bizonyos esemény nem következett volna be, az életük sokkal jobb lett volna…
Azt feltételezik, hogy a sors ellenük játszott és elvesztették a lehetőséget, hogy boldogok legyenek…
Siratják, amit elvesztettek, sírnak azon, amit megvetettek, nyögnek a régi akadályokra és csapásokra emlékezve…
Az emberek nem akarnak rájönni arra, hogy a vegetálás nem az életet jelenti és, hogy a tudatos élet készsége kizárólag a Lélek belső állapotainak a minőségétől függ…
Természetesen nincs jelentősége annak, hogy az élet külső körülményei mennyire szépek, ha azokban a pillanatokban nem vagyunk az annak megfelelő belső állapotban. Ilyen esetben a legjobb események is egyhangúnak, fárasztónak vagy egyszerűen unalmasnak tűnhetnek…
Valaki türelmetlenül várja az esküvőjét. Ez egy nagy esemény, de előfordulhat, hogy pontosan az esemény pillanatában annyira gondterhelt, hogy valójában nem érez semmi örömet, és mindez annyira hideg és merev, mint egy protokoll…
A tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden személy szórakozik igazán egy ünnepélyen vagy fogadáson.
Még a legjobb ünnepségről sem hiányozhat olyan, aki unja. Még a legjobb színdarabok is csak egyeseket vidítanak fel, másokat pedig sírásra késztetnek.
Nagyon ritka az olyan személy, aki képes tudatosan párosítani a külső eseményt a megfelelő belső állapottal…
Sajnos, az emberek nem tudnak tudatosan élni: sírnak, amikor nevetniük kellene és nevetnek, amikor sírniuk kellene…
Az uralás különböző: a bölcs lehet vidám, de soha nem tölti el a bolond tombolás. Lehet szomorú, de sohasem kétségbeesett vagy levert, lehet nyugodt erőszak esetén. Önmegtartóztató az orgiában, erényes a paráznák között, stb. …
A melankolikus és pesszimista emberek a legrosszabbat gondolják az életről, és őszintén, semmi életkedvük sincs…
Minden nap látunk olyan embereket, akik nemcsak boldogtalanok, de akik – és ez még rosszabb –, ezen felül mások életét is éppen úgy megkeserítik…
Az ilyen emberek még akkor sem változnának meg, ha nap mint nap ünnepelhetnének. Ők magukban hordozzák a lelki betegséget… ezeknek az embereknek teljesen romlott benső állapotaik vannak…
Ezek az emberek önmagukat mégis igazaknak, szenteknek, erényeseknek, nemeseknek, szolgálatkészeknek, mártíroknak stb. minősítik…
Ezek olyan emberek, akik önmagukat túlbecsülik; önmagukat túlzottan szerető emberek…
Olyan személyek, akik meghatódnak saját maguktól, akik állandóan kibúvókat keresnek, hogy megszabaduljanak a saját felelősségeiktől…
Az ilyen személyek alsóbbrendű érzelmekhez vannak szokva, és világos, hogy éppen emiatt, nap mint nap, alsóbbrendű emberi pszichikai elemeket alkotnak.
A kellemetlen események, a szerencse fordulása, a nyomor, az adósságok, a problémák, és hasonló dolgok, azoknak az embereknek a kizárólagos jellemzői, akik nem tudnak élni…
Bárki kialakíthat magának egy gazdag intellektuális kultúrát, de kevés az olyan ember, aki megtanult helyesen élni…
Amikor valaki el akarja választani a külső eseményeket a tudat belső állapotaitól, valóban azt bizonyítja, hogy képtelen méltósággal élni.
Azok, akik megtanulják tudatosan párosítani a külső eseményeket a belső állapotokkal, a siker útján haladnak…
Forradalmi pszichológia, VII. fejezet, A Belső Állapot.
Samael Aun Weor
