Kicsit vitatkoznunk kell az elmével, amikor az nem akar engedelmeskedni. Meg kell szólítanunk az elmét, mondván például: „Elme, miért nem engedelmeskedsz nekem? Engedelmeskedj! Mit akarsz, elme?”
Később, a képességek fejlődésével az elme úgy fog válaszolni nekünk, mintha teljesen más egyén lenne. Azt fogja mondani, hogy „ezt akarom”, vagy „azt a dolgot vágyom”, vagy egyszerűen egy reprezentatív képen keresztül, bármilyen intellektuális reprezentáción keresztül megmutatja nekünk, hogy mit akar. Akkor azt mondhatjuk neki: „Amire vágysz, elme, az nem jó semmire, hamis, engedelmeskedj nekem, én vagyok a Tudatod, és engedelmeskedned kell nekem elme!„
Így, apránként uralni fogjuk. Meg kell tanulnunk vitatkozni vele, ugyanúgy kell bánnunk vele, mint ahogyan a pásztorok bánnak a szamárral, ami nem akar engedelmeskedni.
Láthattátok, testvéreim, hogyan bánnak a lovasok a lovaikkal. Néha még meg is szidják őket, és nekünk is így kell tennünk az elmével: úgy kell bánnunk vele, mint egy szamárral vagy mint egy lóval, mint valamivel, aminek meg kell tanulnia engedelmeskedni.
Nem szabad az elme rabszolgáinak lennünk, mert ha az elme rabszolgái vagyunk, kudarcot fogunk vallani. Van egy nagyon kényes pont a meditáció során. Sokszor, amikor azt hisszük, hogy elértük az elme csendjét és nyugalmát, akkor még nem jutottunk el odáig. Akkor befelé kell kutatni, azt kell mondani az elmének: „Elme, mi történik? Mire vágysz? Miért nem vagy nyugodt? Engedelmeskedj nekem, nyugodtnak kell lenned.”
Néha, ha rendelkeztek felsőbb rendű kifejlettebb képességekkel, képesek lesztek látni az elme ábrázolásait. Abban a pillanatban ilyen és ilyen jelenetekkel fog válaszolni, így mondja el számunkra, hogy mit akar. Ám pontosan ez az a pillanat, amikor tudnunk kell, hogyan válaszoljunk rá, hogyan bánjunk azzal az elmével úgy, ahogyan egy pásztor bánik egy szamárral, aki nem akar nyugton maradni. És így végül, végre megnyugszik.
Az Ötödik Evangélium, „Az elme átmeneti mechanizmusai”
