A tévesen embernek nevezett racionális emlős valójában nem rendelkezik egy meghatározott egyéniséggel. Megkérdőjelezhetetlenül az emberszabású pszichológiai egységének hiánya az oka minden bajnak és keserűségnek.
A fizikai test egy teljes egység és egy szerves egészként működik, kivéve ha beteg.
Azonban az emberszabású belső élete semmi esetre sem képez pszichológiai egységet.
Annak ellenére, amit a különböző pszeudo-ezoterikus és pszeudo-okkultista iskolák mondanak mindezekben az a legsúlyosabb a minden egyén benső mélységéből hiányzó pszichológiai rendszerezettség.
Bizonyos, hogy ilyen feltételek mellett nem létezhet az egységes harmonikus munka a személyek belső életében.
Az emberszabású az ő belső állapotát tekintve a pszichológiai sokszorozottság, az Ének összessége.
Ezen sötét korszak tanult tudatlanjai az Én kultuszának hódolnak, istenítik, oltárra helyezik azt, és így nevezik: „Alteregó”, „felsőrendű Én”, „isteni Én” stb., stb., stb.
Fekete korunk szőrszálhasogató tudósai nem akarják felismerni, hogy a „felsőrendű Én” vagy az „alsórendű Én” ugyanannak a sokszorozott Énnek a két oldala…
Az emberszabású bizonyosan nem egy „állandó Énnel” rendelkezik, hanem különböző embertelen és abszurd Ének sokaságával.
A tévesen embernek nevezett szegény intellektuális állat egy rendezetlen házra hasonlít, ahol egy gazda helyett sok szolgáló van, akik mindannyian parancsolni akarnak és kedvük szerint tenni venni…
Az olcsó pszeudo-ezoterizmus és pszeudo-okkultizmus legnagyobb tévedése az a feltételezés, hogy a többiek egy „állandó és változatlan Én” birtokosai, amelynek nincs kezdete sem pedig vége…
Ha az így gondolkozók felébresztenék a Tudatukat akárcsak egyetlen pillanatra is, önmaguk ellenőrizhetnék világosan, hogy a racionális emberszabású soha nem marad ugyanaz hosszabb ideig…
Pszichológiai szempontból az intellektuális emlős állandóan változik…
Azt hinni, hogy egy személy, akit Lajosnak hívnak, mindig Lajos marad, az egy rosszízű vicchez hasonlít…
Ez a Lajos nevű egyén több más Ént hordoz magában, más Egókat, akik a különböző pillanatokban a személyiségén keresztül nyilvánulnak meg, és még ha Lajos nem is kedveli a kapzsiságot, van benne egy másik Én – nevezzük Petinek -, aki kedveli a kapzsiságot, és így tovább…
Egyetlen személy sem marad folyamatosan ugyanolyan; valóban nem kell túl bölcsnek lenni ahhoz, hogy pontosan észrevegyük azt a megszámlálhatatlan és ellentmondásos változást, amely minden egyénben végbemegy…
Azt feltételezni, hogy valaki egy „állandó és változatlan Énnel” rendelkezik, az teljesen egyértelműen felér a társaink és saját magunk becsapásával.
Minden személy bensőjében nagyon sok személy él, számos Én; ezt minden felébredt, tudatos személy saját maga, közvetlenül ellenőrizheti…
Forradalmi pszichológia, X. fejezet, Különböző Ének.
Samael Aun Weor
