A gyakorlatban igazolhattuk azt, hogy mind a materialista, mind a spirituális iskolák teljes mértékben az Evolúció Dogmájába vannak bepalackozva.
Az ember eredetével és múltbéli fejlődésével kapcsolatos modern vélemények alapvetően csupán olcsó okoskodások; nem állják ki a mély, kritikus elemzések próbáját.
Darwin minden elmélete ellenére, amit a vak hit törvényeként Karl Marx és az ő üresen fecsegő Dialektikus Materializmusa is elfogad, a modern tudósok semmit sem tudnak az ember eredetéről, az nem világos számukra, közvetlenül nem tapasztaltak meg semmit, és híján vannak az emberi evolúció bármely konkrét bizonyítékának.
Ezzel ellentétben, ha a történelmi emberiség Jézus Krisztus előtti utolsó 20 30.000 évét tekintjük, akkor konkrét bizonyítékokat, tévedhetetlen jeleket találunk egy, a mai modern ember számára értelmezhetetlen felsőbbrendű embertípus létezésére, akiknek a jelenlétét számos bizonyíték, régi hieroglifák, nagyon ősi piramisok, egzotikus monolitok, rejtélyes papiruszok, különböző ősi emlékek támasztják alá.
Ezen különös teremtményeknek, a történelem előtti embereknek nagyon hasonló a megjelenésük az intellektuális állathoz, mindazonáltal nagyon is különbözőek, titokzatosak, és akiknek a híres csontjait néha megtaláljuk a jégkorszak vagy az azelőtti idők kőzeteibe zárva, azokról a modern tudósok precíz formában vagy közvetlen tapasztalat útján mit sem tudnak.
A Gnosztikus Tudomány azt tanítja, hogy a racionális állat, ahogyan mi ismerjük, nem tökéletes teremtmény, még nem ember a szó teljes értelmében véve; a természet egy bizonyos pontig fejlesztette, majd magára hagyta, teljes szabadságot adott neki, hogy képezze önmagát, vagy éppen elveszítse minden lehetőségét és elkorcsosuljon.
Az Evolúció és az Involúció Törvényei a természet mechanikus tengelyei és semmi közük a Lény Benső Önmegvalósulásához.
Az intellektuális állatban számos lehetőség, képesség rejtőzik, amit ki lehet fejleszteni vagy éppen el lehet veszíteni, nem törvényszerű az, hogy ezek kifejlődjenek. Az evolutív mechanizmus nem tudja kifejleszteni ezeket. Ezen lappangó képességek fejlődése kizárólag jól meghatározott körülmények között lehetséges, amihez rendkívül sok erőfeszítésre van szükség az egyén részéről, továbbá hatékony segítségre azon Mesterek részéről, akik a múltban már megtették ezt a munkát.
Aki minden rejtett lehetőségét ki akarja fejleszteni azért, hogy emberré váljon, annak a Tudat Forradalmának Útján kell belépnie.
Az intellektuális állat egy csíra, egy mag; ebből a magból megszülethet az élet fája, egy igaz ember, az „ember”, akit Diogenész fényes nappal a lámpásával keresett Athén utcáin, és akire sajnálatosan nem talált rá.
Nem törvényszerű dolog az, hogy ez a csíra, ez az oly különleges mag kifejlődjön; az a normális és természetes, ha ez a mag kárba vész.
Az igaz ember olyannyira különbözik az intellektuális állattól, mint a villámlás a felhőtől. Ha a mag nem pusztul el, a csíra nem nőhet ki; szükséges és sürgős az Egó, az Én, az „énmagam” halála ahhoz, hogy az ember megszülethessen.
Az általános és középiskolák, egyetemek tanárainak tanítaniuk kell diákjaikat a Forradalmi Etika útjára; kizárólag ilyen formán érhető el az Egó halála.
Hangsúlyozottan meg tudjuk erősíteni, hogy nem csupán elenyésző manapság ezen a világon a Tudat Forradalma, de egyre kevésbé és kevésbé van már csak jelen.
A Tudat Forradalmának Három Tényezője pontosan meg van határozva: az Első a Halál; a Második a Születés; a Harmadik az Emberiségért hozott Áldozat. A tényezők sorrendisége nem változtatja meg a végterméket.
A Halál nem másnak, mint a Forradalmi Etikának és a Pszichológiai Én feloldásának a kérdése.
A Születés a szexuális transzmutáció kérdése; ez a kérdés összhangban van a transzcendentális szexológiával; mindazok, akik tanulmányozni akarják ezt a témát, írniuk kell nekünk és meg kell ismerniük a gnosztikus könyveinket.
Az emberiségért hozott Áldozat egy tudatos, egyetemes jótékonyság.
Ha nem vágyjuk a Tudat Forradalmát, ha nem teszünk mérhetetlenül nagy erőfeszítéseket lappangó képességeink fejlesztésére, mely elvezet bennünket a Belső Önmegvalósuláshoz, akkor az egyértelmű, hogy ezen lehetőségek nem fognak kifejlődni.
Nagyon ritka az önmegvalósult ember, aki megmenekül, és ebben nincs semmi igazságtalanság. Miért is birtokoljon olyat az intellektuális állat, amire nem vágyik?
Radikális, teljes és végleges változásra van szükség, de nem minden teremtmény akarja ezt a változást, nem vágyják azt, nem tudnak róla; említették nekik, de nem értették meg, nem fogták fel és nem érdekli őket. Miért kapják meg erőltetve azt, amire nem is vágynak?
Az igazság az, hogy az egyénnek, mielőtt új képességekre, vagy erőkre tenne szert, amit távolról sem ismer és még nem is birtokol, meg kell szereznie azon képességeket és erőket, melyekről tévesen azt képzeli, hogy rendelkezik velük, de valójában még nem birtokolja azokat.
Alapvető nevelés, XXXIII. fejezet, Evolúció, involúció, revolúció.
Samael Aun Weor
