Nagyon kedves olvasók:
Örömmel szólok néhány szót eme témához kapcsolódóan:
A LÉLEK RUHÁI
Engedjétek meg, hogy azzal kezdjem, hogy a bibliai Teremtés könyve szerint az édeni pár, Ádám és Éva -amely pár valójában a lemúriai emberiséget allegorizálja-, miután elkövette az úgynevezett EREDENDŐ BŰNT, kiűzetett a paradicsomból –a tudatosságéból–, amelyet élveztek. Attól a pillanattól kezdve, hogy az emberiség megismerte a paráznaságot, megfosztották angyali ruháiktól őket, és mezítelenné váltak az Úr –értsd: a LÉNY– előtt. Ezt a meztelenséget nem szó szerint kell értelmezni, nem; úgy kell értelmezni, mint a lélek értékeinek és a tudás szent képességeinek az elvesztését, hogy aztán csapdába essenek az ÁLLATI EGÓ-ba…..
Mindannyian tudjuk, hogy AZ ELVESZETT ÁRTATLANSÁG visszaszerzésének egyetlen módja azóta is és továbbra is azon a tényen alapul, hogy FELHAGYJUNK A PARÁZNÁLKODÁS EGÉSZSÉGTELEN SZOKÁSÁVAL, és elfogadjuk a teremtő energiáink, avagy a középkori alkimisták TITKOS HIGANYÁNAK transzmutációjának a tudományát; ez a MESTERKULCS az angyali állapotba való visszatéréshez.
Jó tudni, hogy Pátriárkánk, a Nt. Samael Aun Weor Mester által nekünk átadott termékeny, mély és gyönyörű tanításnak köszönhetően mindannyian rekonstruálhatjuk okkult anatómiánkat azáltal, hogy újraalkotjuk annak belső járműveit, akik ezekkel már rendelkeztek, ámde sok létezés során higany-oxiddal töltötték fel azokat, ők újból megtisztítják ezeket, vagy pedig a radikális nulláról kiindulva létrehozzuk ezeket a járműveket. Mert mind az egyik, mind a másik –mondja Samael Mester–, amikor valaki felébresztette a Szent Tüzet –az alkímiai desztillációinak a termékét–, az ókori Egyiptomban megkapta az úgynevezett Thot tunikáját. Ezen tunika teljesen fehér volt és a Beavatott ezután folyamatosan viselte. Egyáltalán nem arról volt szó, hogy ez a személy már a bölcsesség egy Mestere volt, nem, ámde ez a Fehér Testvériség hagyománya volt és maradt mind a mai napig.
Kétségtelen, hogy amint a Beavatott a misztériumokban halad előre a Titkos Úton, és minden belső járművében kifejleszti a Kundalínit, avagy a Szent Tüzet, eme tunika különböző színeken megy keresztül. Ily módon tudnunk kell, hogy az egyik az az asztrális test tunikája –amely különböző színekben tündököl–; egy másik a mentális testé, sárga színű, amellyel így a Beavatottat a buddhikus tunika viselőjének nyilvánítják; egy másik a Beavatott ibolya színű tunikája, amikor a kauzális járművében már felemelte a tüzet; és így tovább, ahogy maga a Beavatott egyre mélyebbre és mélyebbre jut a sziklás ösvényen.
Nyilvánvaló, hogy amikor a Beavatott már felemelte a kígyót, amely őt személyes Atmanjához –Íntimójához– köti, akkor ez feljogosítja őt arra, hogy viselje a Chesed ruháját azokkal a szent részletekkel, amelyekkel az rendelkezik, nevezetesen a beleszőtt szimbólumokkal, geometriai ábrákkal, stb., stb., stb.
Mindaddig, amíg a Beavatott azt akarja –mert az ő Valódi Lénye így akarja–, hogy belépjen a bölcsek sivatagába vagy az Alkímiában ismertetett Direkt Útra, és elkezdje belsőleg megtapasztalni Herkules első kilenc munkáját, a tunikájában lévő változások továbbra is bekövetkeznek, és mindez tükröződik a tunika színeiben. Miután Herkules első kilenc munkája befejeződött, és az Adeptus aláveti magát Jób Pátriárka nyolc évének, a Beavatott belső anatómiájában leprában (pszichológiai leprában) szenved, és Jób minden egyes éve végeztével –mert ez nyolc fizikai év– ez egy másik színű tunikát ad a Beavatottnak…
Jób éveinek letelte után azt mondják nekünk, hogy a belső Krisztus feltámad sírjából, hogy átvegye ezen Mester pszichológiai és lelki működéseit. Mindezt a belső ruházatának változása kíséri. Kétségtelen, hogy ha ez a Mester elvégzi Herkules utolsó három Munkáját, és megkoronázza azt, amit mi a NAGY MŰNEK nevezünk, egyértelmű, hogy FELTÁMADOTT MESTERKÉNT nyilvánítják ki a neki megfelelő tunikába öltöztetve őt. És ha a Mester egész pályafutása során mély hangsúlyt fektetett a PSZICHOLÓGIAI HALÁLRA, akkor mindaz, amiről itt beszéltünk, még nagyobb fényben fog tündökölni, és kétségtelenül tükröződni fog a ruházatában. Ezen a ponton a Beavatott vagy Adeptus a köntöséhez más, szentebb eszközöket is társít, talán egy szent maszkot, egy fátylat, egy főkötőt, ami a fejére kerül stb., stb., stb.
Így tehát egy Angyal ruhája soha nem lesz ugyanaz, mint egy Arkangyalé, egy Erősségé, mint egy Főhatalmasságé, egy Uraságé, mint egy Trónusé, egy Kerubé, mint egy Szeráfé stb., stb. Hasonlóképpen, valaki elvégezhette a NAGY MŰVET, de nem ezért lehet a Szamszára Kerékéből megszabadult Mester, nem. Ha megszabadult a Szamszára Kerekéből, akkor ő más tulajdonságokkal is rendelkezni fog, amelyekkel a többi Idősebb Testvére nem rendelkezik, akiknek még a NAGY MŰVET befejezve sincsenek meg azok az érdemei, hogy kiszabaduljanak a végzet kerekéből.
És mit mondjunk egy Mesterről vagy Mesternőről, aki már meghódította a Nirmanakaya járművét, vagy aki elérte a Szambhogakaya öltözékét, aki már megalkotott egy Ádikaya járművet, vagy egy olyanról, akinek sikerült a Dharmakaya ruháját felöltenie???? Ilyen esetekben az Adeptusok által számtalan áldozaton keresztül felhalmozott fény teszi lehetővé, hogy pompás tunikákba öltözzenek, amelyek szépségétől eláll a szavunk.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen járművek a misztikus halál hatalmas fokozataival és az emberiségért hozott óriási áldozatokkal kapcsolatosak, akár ebben a jelenlegi Mahamanvantárban, akár múltbéli más Mahamanvantárákban elért hőstettekkel.
Nagyon világosnak kell lennie, kedves olvasó, hogy a teremtés színterén való jelenlétünknek egyetlen célja van: INTEGRÁLÓDJUNK AZ ISTENIVEL, visszajutni az eredeti kiindulóponthoz, visszatérni az ELVESZETT PARADICSOMBA, amelyről John Milton beszélt csodálatos művében.
Elmélkedjünk, türelmes olvasó, mindezen dolgokon, mert mindez az Atya királyságának a része, aki a –Tudat– mennyeiben van.
Engedjék meg, hogy most hátrahagyjak számotokra reflektálás céljából néhány mondatot:
„A szépség kegyelem nélkül horog csali nélkül.”
Emerson
„Az egész föld a jeles emberek mauzóleuma.”
Periklész
„Az élet rövid, a dicsőségé örök.”
Cicero
„A dicsőség olyan keskeny úton jár, hogy csak egy ember mehet egyenesen előre.”
Shakespeare
„Az emberek általános sorsa az, hogy meghaljanak; dicsőségben meghalni az erényes ember kiváltsága”.
Szókratész
HIC ET NUNC.
─‘Itt és most’─.
KWEN KHAN KHU
