Kétségtelen, hogy mindig a dolgokkal és a haszontalan tényekkel azonosítva élünk. […] Hagyjuk, hogy a pszichikai energiát elszippantsák tőlünk! Mihez hasonlítunk? Azt mondom, hogy olyanok lennénk így talán, mint egy lyukakkal teli szita -azok, amelyeket a kávé leszűrésére használnak-, és persze, mint mindig, az energia kiszökik rajta, kiszökik rajta minden, mi elveszítjük azt, és a szegény szita üres marad. A környezet elszívja a saját energiáinkat, mi pedig nem halmozzuk fel azokat, és még ha ilyen körülmények között dolgozunk is a Kilencedik Szférában, a Vulkán Tüzes Kovácsműhelyében, nyilvánvaló, hogy ebben a formában és módon nem érjük el, hogy létrehozzuk a második testet, nemhogy a harmadikat vagy a negyediket. Ahhoz, hogy képesek legyünk megteremteni a második testet, meg kell tanulnunk, hogyan zárjuk le magunkat hermetikusan, mágikusan. Mit értünk Hermetikus Pecsét alatt? Nem hagyni, hogy kiszívják belőlünk az energiát, nem megfeledkezni önmagunkról, soha, soha, egyetlen másodpercben, egyetlen percben sem azért, hogy ne azonosítsuk magunkat az apróságokkal, ennek az illuzórikus világnak az ostobaságaival. Nyilvánvaló, hogy ha a vitális energiánkat nem tudják kivonni belőlünk, akkor az felhalmozódik a bensőnkben, és ennek eredményeként létrejön a második test: az asztrális test. De ha hagyjuk, hogy a titkos Filozófia minden higanyát kivonják belőlünk azok az emberek, akik ebben a háromdimenziós euklideszi világban élnek, akkor milyen elemmel fogjuk elkészíteni a második testet, vagy a harmadikat, vagy a negyediket? Az ember minden reggel hermetikusan le kell pecsételje magát: „Nem teszek mást, csak amit a Lény akar, hogy tegyek, s nem azt, amit a többiek akarnak, hogy tegyek; nem fogok azonosulni semmivel az életben…”. Mert, ha a valaki azonosul valamivel, automatának bizonyul. Ha valaki azonosul a saját elméjével, a saját beteges gondolataival, végül házasságtörővé válik és paráználkodik; ha valaki szerencsétlen módon azonosul a negatív érzelmeivel, végül tonnaszámra veszíti el teremtő energiáját; ha az ember azonosul a szavakkal, például valakinek a goromba és csúnya szavaival, persze, hogy a végén ostobaságokat beszél majd. Le kell pecsételjük magunkat, ismétlem, minden reggel, és a pecsétnek állandónak kell lennie: nem azonosulni semmivel, ami nem a Lény, soha többé nem elfelejtkezni a Lényről, soha többé, soha többé, mert a Lény az, ami számít, ami alapvető…
Az Ötödik Evangélium „A hét Tűz és Hermész pecsétje” előadás fejezete
