Kedves olvasók:
Ezt a bevezetőt küldöm Önöknek, amelyet emberiségünk e kritikus pillanataiban mindannyiunk számára nélkülözhetetlennek tartok. A címe:
A GNOSZTIKUS ÜZENET ÉS ANNAK VALÓDIÉRTELMEZÉSE
Ezerszer, milliószor kérdezzük meg magunktól: Miért nem hallgatják meg az imáimat? Miért nem válaszolnak a kérdéseimre? Miért nem adnak nekem útmutatást? Stb. Stb. Stb.
Azt mondhatjuk, hogy ez a PSZICHOLÓGIAI ÉNEKE mindannyiunknak, akik meg akarjuk élni a Titkos Utat… És a válasz kizárólag egy: minden válasz, amelyre vágyunk, a LÉNYÜNK különböző részein belül található. Sajnos, a saját Monádunk azon isteni részei nem jutnak el hozzánk, mert a Tudatunk BE VAN PALACKOZVA, TÖMÖRÍTVE, TEMETVE a förtelmes pszichológiai aggregátumainkban. Ilyen körülmények között, bár ezerszer imádkozunk LÉNYÜNKHÖZ vagy általában az istenségekhez, mégis sötétségben maradunk, mert a bennünk lévő pszichológiai aberrációink miatt lehetetlennek bizonyul számunkra, hogy üzeneteket fogadjunk a felsőbb világokból.
Amíg hordozzuk mechanikus ellenszenveinket, arroganciánkat, különféle büszkeségeinket, hiúságunkat, önérzetünket, önimádatunkat, önfontosságunkat, barátaink és általában embertársaink megvetését, szóbeli reagálásainkat, gnosztikus vagy nem gnosztikus társaink sértegetését, VAGYIS GONOSZKODÁSAINKAT, nyilvánvaló, hogy sohasem fog fény gyúlni a TUDATUNKBAN, és továbbra is a sötétség lakói maradunk.
Mindannyiunknak, kedves olvasó, meg kell ÉRTENÜNK -nem intellektuálisan, hanem szívvel-, hogy pszichénkben A RADIKÁLIS VÁLTOZÁS SZUPERSZÜKSÉGES ahhoz, hogy megtapasztalhassuk az ÖNGNÓZIST. ÖNKÉNTES SZENVEDÉSEK, TUDATOSAN VÁLLALT ÁLDOZATOK nélkül semmi, semmi, semmi nem fog kivirágozni a pszichológiánkban, és le kell mondanunk arról, hogy FECSEGŐ PAPAGÁJAI legyünk egy szent tanításnak, amelyet intellektuálisan értünk, de NEM ÉRTETTÜNK MEG a FELSŐRENDŰ ÉRZELMI és a FELSŐRENDŰ INTELLEKTUÁLIS központtal.
Jelenleg mindkét központot megbénítja megfagyasztja okkult anatómiánkban az úgynevezett ENTRÓPIA EREJE. A lunáris hidegség megbénítja vágyainkat, spirituális nyugtalanságainkat azzal az egészségtelen szokással, hogy életünk minden problémáját kizárólag ostoba elménket használva akarjuk megoldani.
A LUNÁRIS HIDEGSÉG ÉS AZ ENTRÓPIA ellen a MEDITÁCIÓVAL, a mantrázással, a rúna gyakorlatokkal, az imádsággal, a böjtökkel és mechanikus reakcióink elkerülésével szükséges harcolnunk. Amint azt Avatárunk helyesen állítja, az intellektuális humanoid rendkívül szeret folyamatosan REAGÁLNI: ha sértegetnek minket, sértegetünk, ha bántanak minket, mi is bántunk, ha kritizálnak minket, kritizálunk, ha megvetnek, megvetünk, ha semmibe vesznek, semmibe veszünk, ha rosszat mondanak rólunk, rosszat mondunk, ha megátkoznak, megátkozunk, és így tovább egy soha véget nem érőnek tűnő hosszú láncban; ezzel töltjük létezésünk napjait. Mígnem eljön a nap, mikor már a HALÁLLAL állunk szemben és akkor meg fogjuk kérdezni magunktól: „Mi lett belőlem ennyi év alatt, amióta megismertem a gnosztikus tanításokat? Mi halt meg bennem? Milyen gyümölcsöt sikerült kinyernem az Alkímiából? A halál milyen fokát sikerült elérnem? Mennyivel növeltem a Tudatom százalékát? Sikerült felébresztenem a Szent Tüzet? Sikerült megtudnom, hogy mi az én Atyám akarata? Sikerült emlékeznem korábbi létezéseimre, hogy érdekes tanulságokat vonjak le az életem számára? Stb. Stb. Stb.” Sajnálatos módon azokban a pillanatokban, a fizikai testünk elhagyása előtti utolsó sóhajunkat könnyek fogják kísérni, mert rá fogunk jönni, hogy az EGÓ ismét kijátszott bennünket és egész létezésünk alatt manipulált minket, hogy soha ne vegyük komolyan a Belső Önmegvalósulást…
Azt mondja az ismert közmondás: „Az elvesztegetett időt még a szentek is siratják…”, és EZ EGY NAGY IGAZSÁG kedves olvasó.
El akarom mondani nektek, hogy amikor az én benső Isteni Anyám fel akarta emelni a Szent Tüzeimet MENTÁLIS TESTEM hátgerincén keresztül, felfedeztem, hogy ezt a felemelkedést lehetetlennek bizonyul megvalósítani, mert az én mindig mindenre érvek kereséséhez szokott ELMÉM – hiszen ügyvédnek tanultam –megakadályozta a vágyott cél elérését… Amikor felfedeztem, hogy az elmém nagyon gyors és téves következtetéseket levonva elhiteti velem, hogy igazam van és ily módon mindig igazolja a hibáimat, akkor nem volt más választásom, mint BEFOGNI A SZÁMAT, ELLAZÍTANI MAGAM ÉS MÉG MÉLYEBBEN MEDITÁLNI a gondolataimon és az érzéseimen. Ez volt az egyetlen módja, hogy felfedjem vágyaink gyilkosát.
H. P. Blavatsky jó okkal állította: „Ha az elme a vágyaink gyilkosa, akkor meg kell ÖLNÜNK a gyilkost!!!!!”
Kétségtelen, hogy amikor szembe akartam szállni a mechanikus gondolkodás és érzésmódommal, akkor AZ ÖNELÉGEDETTSÉG, AZ ÖNIMÁDAT, AZ ÖNFONTOSSÁG, A HIÚSÁG, AZ ÖNDICSÉRET stb., stb., stb. démonaim ellenem fordultak, és ekkor súlyos morális válságokon mentem keresztül, amit Kundalíni Isteni Anyánkhoz intézett imádság segítségével, illetve szó és étel böjttel tudtam elviselni.
Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy az állati Egóval szemben ÉLET-HALÁL HARCOT vívunk, és hogy ő a maga részéről tudja, hogy HASZNÁLNIA KELL GONOSZ ERŐIT ahhoz, hogy továbbra is az ő szolgálatában tartson minket, nyilvánvaló, hogy a bennünk lévő tízezer ellenségünk könnyedén le fog győzni minket.
Ez az, amivel RENGETEG TÁRSUNK nincs tisztában és ez a titkos oka annak, ami miatt néhány önmegvalósult Mester kijelentette, hogy az út, amely az ATYA kebeléig kell vezessen minket, csak kevesek számára érthető!!! Ez a nyers valóság.
Samael Mester Lobsang Rampát a 20. század mártírjának nevezte, mert misztikus útjának kezdetétől élete végéig nélkülözések és sorscsapások között élt.
Amikor megjelent a lhászai kolostor kapuinál, három hónapot kellett lótuszülésben ülve várnia arra, hogy befogadják. Amikor megnyitották előtte a kolostor kapuit, azt a feladatot adták neki, hogy térdelve takarítsa a Kolostor padlóját, és egy évet töltött ezzel a feladattal anélkül, hogy imádkozhatott volna a lámákkal vagy részt vehetett volna a meditációkban vagy a mantrázásokon. Ezután az év után rábízták azt, hogy segítse a kolostor szakácsának munkáját, ezt a feladatot két éven át végezte szintén anélkül, hogy részt vehetett volna az imákban vagy a meditációkon. Három év elteltével végül egy rangidős lámát jelöltek ki számára, aki tanítani kezdte neki a Tibeti Buddhizmus szútráit… Újoncként töltött hosszú idő után végül elérte, hogy az akkori Dalai Láma szolgálatában álló lámának tekintsék és azzal kezdte küzdelmes útját, hogy megpróbálta átadni a buddhista szent tanításokat Nyugaton.
Meg kell említeni, hogy el kellett menekülnie a Tibetbe betörő kínai kommunista hordák elől… És meg kellett változtatnia fizikai testét is, mert eredeti járműve túl sokat szenvedett, és küldetése teljesítéséhez egy másik, jobb állapotban lévő testre volt szüksége. Ekkor egy, a Nagy Törvény által engedélyezett test csere történt és mivel volt egy angol, aki öngyilkosságot akart elkövetni, ezen angol lelkének dezinkarációja mellett döntöttek és megengedték Lobsang Rampának azt, hogy elfoglalja ennek az öngyilkosnak a járművét… Micsoda hosszú utazás!
Ez egy olyan lélek volt, aki ERŐSEN VÁGYOTT ARRA, HOGY FELÁLDOZZA MAGÁT AZ EMBERISÉGÉRT!!!
Ez az ATYA IRÁNTI SZERETET egy hiteles példája…
Az ilyen lelkek önmaguk ellenségévé válnak, hogy megakadályozzák az EGÓ megnyilvánulását, és csak a LÉNYNEK engedik meg, hogy Ő legyen az, aki teljesíti küldetését.
Ezek tények, türelmes olvasó, és a tények előtt meg kell hajolnunk! Itt NEM ELMÉLETEKRŐL, NEM FELTÉTELEZÉSEKRŐL, NEM PIETISTA PÓZOKRÓL volt szó, NEM IS ILLÚZIÓKRÓL VAGY FANTÁZIÁKRÓL, szó sincs róla; ez az ember MEGÉRTETTE MILYEN NAGYLELKŰ ÉS FENSÉGES A LÉNY és arra készült, hogy megtestesítse őt, mígnem mindent legyőzve sikerült is neki…
VAKMERŐNEK kell lennünk, kedves barátaim; vakmerőség nélkül, bátorság nélkül lehetetlen megcsókolni MÉLY BENSŐ LÉNYÜNK szandálját…
Hagyok most nektek néhány mondatot reflektálásra:
„A csodálatra képtelen ember olyan, mint egy szemüveg, amely mögött nincsenek szemek.”
Carlyle
„A büszke kevélység az alantas lelkek adottsága.”
Matanegui
„Az igaz ember tudata nevet a hírnév káprázatán.”
Ovidius
„A reflektálás a lélek szeme.”
J. B. Bossuet
AZ ÖRÖK BENSŐ ATYA-ANYA ÁLDÁSA LEGYEN MINDANNYIÓTOKKAL!
Testvéri üdvözlettel,
KWEN KHAN KHU
